Főoldal

Névadónkról

Iskolánkról

Aktuális

Galéria

Vendégkönyv

 linkgyűjtemény      községünkről

 
D r.  K i s s  Á r o n

- élete és munkássága -

Kiss Áron

A Kiss családról: A család első neves tagja Kiss Albert aki Esze Tamás oldalán harcolt a Rákóczi szabadságharcban. Az utódok mindig büszkén emlegetik ezt az ősüket.

I. Kiss Áron, a nagyapa 1788-ban született Ófehértón. Költő, kitűnő egyházi szónok, más vallásúak is felkérik beszéd tartására. Kapcsolatba kerül Kölcseyvel és Kazinczyval is.

II. Kiss Áron, az apa 1815-ben született Kis-Naményban. Sárospatakon tanul Tompa Mihállyal együtt, később is leveleznek, Tompa Porcsalmán meglátogatja.

  1843-ban a Móricz-rokon Nyilas József helyére választják a porcsalmaiak református papjuknak, majd Móricz Zsigmond tisztázza, hogy "nem tisztességtelen eszközökkel történt megválasztása,"mint ahogy a Nyilasok tartották.

Szintén kiváló szónok, más vallásuak számára is.

  1848-ban egyházmegyei főjegyzőnek választják, ő szerkeszti megyéje nevében a nemzeti kormánynak tett hódoló nyilatkozatot. Versei megjelennek a Pesti Divatlapban, részt vesz az 1848. XX. népoktatási törvény tárgyában az Eötvös által összehívott értekezleten.

  A fegyveres harc kitörésekor tábori papként vesz részt a szabadságharcban, melynek bukása után hosszú ideig zaklatásoknak van kitéve, többször elhurcolják. Eredményesen harcol az egyházi önkormányzati jogokért. 1860-ban az egyházmegye esperesévé választják, ettől kezdve az állami szervek magatartása megváltozik iránta, igyekeznek megnyerni maguknak. 1892-ben a tiszántúli egyházkerület püspöke lesz. Eszméihez hü marad: főleg a népoktatási törvény végrehajtásán fáradozik, híres könyvtárat alapít, törekszik az oktatás szinvonalának emelésére, számos iskolát építtet.

Dr.Kiss Áron Porcsalmán született, 1845-ben. Második a családban: Kálmán bátyja két évvel idősebb. 1847-ben anyjuk maghal, a nagyszülők nevelik õket. Mindketten Sárospatakra kerülnek a felső gimnáziumba, majd a fõiskolára.

 

  Anyagi helyzetük rossz, tanítványokat kell fogadnia. Emellett tevékeny részesei az önképzőkörnek is. Produkálniuk kell, hiszen abban a szobában laknak albérletben, amelyben valaha Kossuth is.

"Sok dologban többre oktattuk egymást mint amennyit az iskolában tanultunk” - írja később erről az időről.

  1867-ben végez az akadémián - 1867 a kiegyezés éve, a magyar uralkodó osztály összefog a bécsi udvarral, hogy uralmát megtartsa. Ez a szövetség hosszú időre megbonthatatlannak tűnik. Nem csoda, hogy megbénította a magyarság legjobbjait is.

"A vívódó magyar értelmiség pedig elvesztette a vállalkozó kedvét egy bátor, forradalmi szellemű elit kinevelésére. "

  A fiatal tanár várakozó álláspontra helyezkedik. Rövid ideig tanít Sárospatakon, majd három évig magántanítóként működik Eperjesen, Pesten, Pozsonyban. Időközben maga is tanul bírói és ügyvédi vizsgát tesz - hátha pályát kell változtatnia.

  1868-ban Kossuth, Schwarc Gyulának irt levelében foglalkozik a magyar közoktatásüggyel. "Kétségbeejtőnek" tartotta a köznevelés helyzetét. Kifejtette, hogy a művelődés nemzeti közügy, s világosan látta a, szoros összefüggést a függetlenség, a demokrácia és a közművelődés között.

  De 1868 fordulópont a magyar közoktatásügy történetében. Eötvös József kemény küzdelemben és jelentős engedmények árán ugyan, de mégis csak elfogadtatja második népoktatási törvényét. A törvény korszakos jelentőségû. Kimondta a tankötelezettséget, a részleges tandíjmentességet. Szabályozta a népiskolák típusait, előírta az iskolák szükséges felszerelését. A tanítási idő, a tantárgyak és a felügyelet szabályozásával emelte a tanítás színvonalát. Intézkedik népiskolák felállításáról, de intézkedik az eddigi kizárólagosan felekezeti tanítóképzők reformjáról, színvonalának emeléséről, valamint állami tanítóképzők megszervezéséről.

  "Nagy érdeme, hogy megteremtette a világi népoktatás hálózatát, - ezzel rést ütött az egyházi iskolázás évszázados hagyományán és monopóliumán; biztosította a nemzetiségeink saját anyanyelvükön való oktatását. A törvény fogyatékosságai jelentősek ugyan, de végrehajtásához is hatalmas erőfeszítésre, az erkölcsi és anyagi javak mozgósítására van szükség.

  Ismeretsége révén a Nagykőrösi Református Tanítóképző igazgatója lesz, Jól képzett tanítókat akar adni hazájának - ehhez azonban kevesli saját tudását. Állami ösztöndíjat kér és 1872-ben nagy utazást tesz Németországban, Svájcban, Olaszországba és Ausztriába. A tanítóképző intézeteket, a gyakorló iskolákat és az oktatási rendszereket tanulmányozza elsősorban, de magába szívja az ottani fejlettebb pedagógiai közélet minden megnyilvánulását.

  Hazatérve szükségét érzi tapasztalatainak értékelését, rendszerezését, ehhez biztos filozófiai tudásra van szükség.

1872-ben filozófiai doktori vizsgát tesz Kolozsvárott.

  Most már teljes lendülettel láthat munkához. Külföldi tanulmányútja során Németországban találta a legfejlettebb szinvonalat, mind elméletben, mind gyakorlatban. A nagy példakép Diesterweg /s rajta keresztül Postalozzi/, aki, mint a haladásért küzdő törhetetlen kultúrpolitikus magas fokon művelte a pedagógiai irodalom minden ágát, ugyanakkor azonban gyakorlati tevékenysége is kiemelkedő és példamutató.

  A német néptanítók képzésének vezéralakja, az általa vezetett tanítóképő mintaszerű, s tanítványai szerint tanítási órái "a pedagógiai mestermunka mintaképei." Diesterweg vezéreszméje a nevelés gondolata volt. A nevelésre alapozza további tevékenységét Kiss Áron is, de az egész nemzet számára ezt tartja legfontosabbnak. Így ír erről: "Most ismét mint tanítványok állnak a nagy német nemzet előtt, mely elég korán fölismerte, hogy az összes állami és társadalmi élet alapja a nevelés."

  S jó tanítványnak ígérkezik: nem kisebb célt tűz maga elé, mint elérni és túlszárnyalni a példaképet.

  Már Táncsics úgy találta, hogy a falusi oktatás eredménytelenségének legfőbb oka, hogy nincs jó tankönyv, másrészt hiányos a falusi tanítók mûveltsége és felkészültsége. De hogyne lenne hiányos, amikor a jövendő tanítóinak sincsenek jó tankönyveik?

  Már 1872-ben kész első, nagyhatású tankönyve, amit a tanítóképző számára írt: A nevelésoktatás kézikönyve. Különös tekintettel a magyar nevelésoktatás történetére. Ebben a könyvében megkezdett munkáját a Néptanítók Lapjában folytatja, ahol több mint 100 cikkben emlékezik meg a régi magyar tanítókról, hogy ne kelljen újra felfedezni, amit ők tudnak.

  "Az iskola annyit ér, amennyit tanítója" - hangoztatta Diesterweg. Kiss Áron módszertani könyvekkel siet tanítványai segítségére. Ebben az időben egyre többen veszik át Diesterweg másik tanítását, mely szerint a lélektannak nagy szerepe van a nevelésben. De erről sincs megfelelő szakkönyv. A lelkes igazgató lefordít hát egy lélektani kézikönyvet tanítványai számára.

  1873-ban kifejti nézeteit a képezdei tanítók kiképzésének céljáról és feladatairól.

  Egyéni foglalkozást óhajt számukra, hazaszeretetre és munkaszeretetre kell nevelni őket. Legyenek járatosak a gyakorlati életben, de tudjanak elmélyülten foglalkozni szaktudományukkal is.

  Így ír erről a továbbiakban: "Én a szakszerű előkészületeket annyival inkább megkívánnám a képezdei tanártól, mert rajtuk áll a nemzet mûveltségének emelése, tőlük függ a nemzet nagy részének szellemi tápláléka."

1875-től a budapesti állami polgáriskola tanítóképző pedagógia tanára lesz. Tevékenysége mostantól teljesedik ki igazán.

  Egyre - másra írja tankönyveit, módszertani könyveit, különböző vezérfonalait, kézikönyveit. Az óvodások számára adja ki az apró emberek könyvét. Az elsősök számára ABC-s könyveket ír, majd a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem könyveket adja minden évfolyam kezébe. Szülők számára iskolai rovatot vezet a Reform című hetilapban.

  Az egyedül tanító nevelő számára mindenes könyvet szerkeszt, ugyancsak a tanítók számára szerkeszti a Kis tükör című népiskolai könyvek tárát, a Tanítók könyvtárát, a Felső- , nép -és polgáriskolai Közlönyt. 1878-79-ben ő szerkeszti a Pedagógiai Társaság Évkönyvét, 1876-95-ig segédszerkesztője a Néptanítók Lapjának és ezernél több cikkben hívja fel kora néptanítóinak figyelmét mindarra, ami az oktatás - nevelés szempontjából fontos lehet.

  Hogy mennyi mindenre figyel, szolgáljon bizonyságul néhány cikkének címe, illetve témája. A képezdei tanárok kiképzése, a lakóhelyismeret irodalma, az iskolai padokról, a régi népiskolai taneszközök, az irkák. A gyermekek olvasmányai, Az ifjúsági olvasókönyvek illusztrációi, Defoe és Robinson, Fogalmazás a népiskolában, Az iskolai utazások, 6 kő építőjáték, Az új ponyvairodalom, A nőnevelés , A nagykőrösi tanszerkiállításon, stb..

Kiss Áron kézírása

  Rosszallotta, hogy a tanulók vallása benne van a leckekönyvben, ez indokolatlan megkülönböztetésükhöz vezethet. Amikor felmerül a felekezeti egyetem felállításának terve, cikkben tiltakozik ellene, 1881-83-ban egyre nagyobb erőre kapnak az erőszakos magyarosító törekvések. A nemzetiségeket "Közművelődési pótadó" fizetésére kényszeríti, hogy a tőlük kifacsart pénzen nagyobb ütemben folytathassák magyarosításukat.

  Kiss Áron vezércikkben tiltakozik, cikkének címe: A haza minden előtt. Ebben írja a néptanítók legfőbb figyelmeztetéseként hazáról szólva: " Jajj annak, ki szentségtelen kezekkel a vallásból, a nyelvből vagy az iskola jellegéből folyó különbséget a szent eszmével ellentétbe akarja hozni."

  1881-83-ban jelenik meg A magyar népiskolai tanítás története című könyve, mely összegzése korábbi munkájának. Könyve előszavában írja: "A magyar nevelési irodalomról s épp úgy a magyar népiskolai tanítás történetéről s irodalmáról én kezdtem először írni, s a szakot körülbelül ma is csak magam mivelem." Teljes joggal írhatta, állapítja meg röviddel a megjelenés után egy lelkes méltatója a Néptanítók Lapjában.

  Büszkén írja, hogy az első hasonló tárgyú könyv néhány évvel ezelőtt jelent csak meg az európai pedagógiai irodalomban. A németek dolgozták fel csak nálunk korábban népoktatásuk történetét, s alig néhány évvel! De még nagyobb büszkeség tölti el a méltatót, mikor a könyv jelentőségéről, nemzeti öntudatukra gyakorolt hatásáról szól. "Kiss Áron irodalmi felléptéig általános volt azon hiedelem, hogy a pedagógia terén nem produkáltunk semmit, hogy amink van, azt is csak a németektől kölcsönöztük, tőlük vettük át, nemzeti sajátos viszonyainkhoz nem idomítottuk.

  Ezen mű olvasása után azonban eloszlik ebbéli balhiedelmünk saját magunkról. Az olvasó azt találja demonstrálva, hogy ...." a művelt kontinensen felmerült pedagógiai irányoknak akadt nálunk is minden korban képviselője, s volt mindig nemcsak utánzó és terjesztő, de alkotó, teremtő pedagógusunk is tekintélyes számmal.

  Nemcsak az egyetemes tanügyünk haladt, - mennyiben azt ti, mostoha viszonyunk megengedte - lépést az európai művelt nemzetek tanügyével, az időnként felmerülő általános és speciális irányok találtak nálunk is méltó képviselőkre: hanem alig fontos reformmal meg nem előztük volna, vagy velük legalább lépést nem tartottunk volna." De nem soviniszta a szerző, állapítja meg örömmel a méltató" Kiss Áron igen helyesen szoros összeköttetésbe hozza tanításunk fejlődését a külföldével. Csak ebből a szempontból kiindulva lehetne egy egészet alkotni, s a fokozatos fejlődést még ott is, hol a hazai alapon indul, teljes világításba helyezni."

  "Az egyes tantárgyak methodikájának történetét pedig óhajtanám mindazoknak kezébe adni, kik még most is a gépiességnek barátai és követői. Had látnák, hogy már nagyapáink felhagytak avval."

  Ezzel a művével tehát utolérte Kiss Áron a pedagógiai irodalom egyik ágában a példaképét. Most lássuk egy másik ágát, egy másik művét, amellyel meg is előzte.

  1883-ban az országos tanítógyűlésen Kiss Áron azt indítványozta, hogy gyûjtsék össze a gyermekjátékokat. A gyűlés elfogadta az indítványt az alábbi határozatokkal

      1./ A játékoknak az esetleg vele járó daloknak a magyar nemzeti nevelés szolgálatába kell állniuk.

      2./ A gyermekek játékai s esetleg dallamaik a haza minden vidékén össze kell gyűjteniök.

A gyűjtés megszervezésével Kiss Áront bízták meg.

  A gyűjtés meglehetősen lassan haladt, de végül is a gyűjtők és a szerkesztők 1891-ben nagy értékű könyvet tehet az olvasó asztalára: A magyar gyermekjátékgyűjteményt.

  Ezúttal egy szakfolyóirat, az Ethaográphia méltatásából idézek: ......." az ország minden részéből számos tanító közreműködésével és a szerkesztő buzgalmával oly gyűjtemény jött létre, mely páratlan a világirodalomban, amelynek néprajzi és nyelvészeti értéke nem kisebb a pedagógiainál. A félezernél több játékban igen sok a verses mondóka s az ének, amelynek népies dallamait s csak változatait is közölvén, e mű a magyar népköltészet és zenekincstárává válik. "

  Hatása többirányú. Bizonyos, hogy hasznos inspirációként szolgált a következő században csúcspontját elérő népköltészeti gyűjtéseknek, ugyanakkor a játékkultúra fennmaradásában terjesztésében, újbóli elterjesztésében is alapvető jelentőségű.

  Dr. Ottó József 1897-ben népi játékaink egy részét a korosztályok számára megfelelően csoportosítva a középiskolai tantervben alkalmazta.

  Dr. Kiss Áron 1908-ban halt meg Budapesten. Temetésén neves személyiségek méltatták érdemeit, munkásságáról több szervezet nagygyûlésén emlékbeszédet tartottak. Kortársai nagyrabecsülték, az "Eötvösi gondolat folytatójának", "a történetírás livius-ának", "a tanítók tanítójának" nevezték, Diesterweg az egyetemes neveléstörténet megbecsült alakja, a "magyar Diesterweg" eddig még nem kapta meg azt az elismerést, amelyet munkásságával megérdemelne.

  "Oly soknak világított" - mondták búcsúztatásakor. Úgy hisszük fénye nem halványodott 80-100 év távolából sem, most jött el a kor, melyben alakja teljes fényében felragyoghat - nekünk is világíthat.

Felhasznált irodalom:

Margóczy József: Megyénk irodalmi hagyományai

Neveléstörténet

Szinnyei: Magyar írók életrajza

Új Magyar Aethanás

Kis magyar irodalom-történet

Magyarország története az abszolutizmus és a dunlizmus korában Gyulai Ágost: Emlékbeszéd: Kiss Áron emlékezete

Dr. Vángol Jenő: Kiss Áron emlékezetére

A Néptanítók lapja

Ethocgraphia

Vasárnapi Újság

Kiss Áron: A magyar népiskolai oktatás története

Kiss Áron: Magyar gyermekjáték – gyűjtemény

Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye


vissza a lap tetejére
 


 Ajánlott böngésző: Internet Explorer 3.0 vagy újabb, ajánlott felbontás: 800x600x24bit

levél küldés az iskolának

levél küldés a webmesternek