|
|
|
|
|
|
|
|
Belterület: 304 ha Porcsalma a Szatmári síkságon, Nyíregyházától Keletre, mintegy 80 km távolságra található település. A 49-es úton érhető el. Területét érinti a Mátészalka-Csenger vasútvonal. Éghajlata a mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg éghajlati öv határán fekszik. Az évi napsütéses órák száma 1960-1970, a középhőmérséklet 9,6-9,7 °C, a csapadék összege 610-640 mm. Az uralkodó szélirány az északi, a második helyen a déli áll. A településtől északra a Szomita csatorna, DK-re a Keleti-övcsatorna folyik. A néhány hektáros erdőt tölgyesek alkotják; elenyésző területen találkozhatunk lágy lombúakkal is. Nagy felületeket borítanak a mocsárrétek és az ecsetpázsitos rétek. A lágyszárú fajok közül csomós palkával, erdei madárhúrral és pázsitlevelű nőszirommal találkozhatunk. Talaja réti öntéstalaj, lecsapolt és telkes síkláp talajok. Történelem: Neve személynévi eredetű. Eredeti formája Porchalma, s így tagolandó: Porcs+halma, vagyis a korábbi dűlőnév vált településnévvé. A Porch személynévre 1237-től vannak adatok s ez talán rokona a török borcs=bors személynévnek. A szájhagyomány a település elnevezésére vonatkozóan két változatot is megőrzött. Egyik szerint az itt található porc fűről és a farkasalmáról kapta a nevét (porc-alma). A másik változat is szóösszetétellel magyarázza a település nevét: porc+halma. A község neve 1389-ben tűnt fel, amikor a Kaplony nemebeli Károlyiak és Vetésiek tiltakoztak az ellen, hogy az ő Sályi (az oklevélben tévesen Sós) birtokuk határain belül a Káta nemebeli Csaholyi Sebestyén és fiai új falut telepítettek, amelyet Porcsalmának neveztek. Egyes források szerint telepítése 1377 előtt történt. A XIV. század végén a Csaholyi, a Domahidi és a Vetési családok pereltek felette. 1423-ban Báthori István és András, 1449-ben pedig a Domahidi család kapott rá királyi adományt, de végül az utóbbi birtoka maradt. A XVI-XVII. század folyamán a Báthori-részt a Rákócziak vették át; a szatmári béke után a Rákóczi-birtokokkal együtt Károlyi Sándor kapta meg. Közben a XVI-XVII. században több köznemesi család is szerzett itt kisebb-nagyobb részt. A Károlyi-birtokrészt Antal 1758-ban Szaplonczay Kristófnak engedte át, aki a pusztulóban levő birtokot román és kárpát-orosz jobbágyokkal népesített be. 1890-ben az eredeti magyar és református törzsnépesség 380 lélek volt. A XIX. században jelentősebb birtokosai: a Szaplonczai Péchy, Gyene és Balogh családok, századunk első felében pedig: Szaplonczai, Péchy, Gyene, Balogh, Grosszman, Kauffman családok. A településen nagyszámú kisnemesi család élt, akik szintén rendelkeztek birtokkal. Porcsalma az évszázadok alatt sok viszontagságon ment keresztül. A XVII. századi Habsburg-ellenes mozgalmakban, valamint a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban is részt vettek a porcsalmai nemesek. Leghíresebb volt a porcsalmai kuruc felkelők közül Kovács György, aki az 1711-es nagymajtényi fegyverletétel után 1717-ben a Szatmár megyébe betörő tatárokkal szemben ügyes csellel védte meg a községet. Az 1848-49-es szabadságharc idején a dési és erdélyi hadjáratban részt vettek a porcsalmai nemzetőrök és honvédek is. Az első világháborúban 51 honvéd halt hősi halált. A második világháború a község lakosságától is jelentős emberi és anyagi áldozatot követelt: 66-an vesztették életüket. Az 1911-13. évi névtárak szerint 1328 református és 648 más vallású lakója volt.
Porcsalma közigazgatásilag a múlt század táján a Krasznaközi, a század utolsó harmadától 1969-ig a Csengeri, majd a Mátészalkai járáshoz tartozott. Jelenleg Mátészalka városkörnyékének része. 1969-től közös községi tanács székhelye, társközsége Pátyod volt. 1989-től nagyközség és nagyközségi közös tanács székhelye, társközsége ugyancsak Pátyod. 1991 óta önálló. 1990-es helyhatósági választásokon független polgármestert választottak, a 9 fős testület tagjai közül 5 fő független, 1 fő az FKgP, 3 fő az MDF támogatásával került megválasztásra. Az 1994. évi választásokon a független polgármester mellett 6 fő független, 1 fő Kedv. Cigány, 3 fő az MDF-KDNP-FKgP közös jelöltjeként került a testületbe. Építészeti, kulturális emlékek: Porcsalma a Szatmári Rétoldalon fekvő község. Eredetileg valószínűleg egyutcás orsós falu volt, de már a XVIII. század végén megtalálhatóak a település déli részén később kialakult utcák nyomai. A középkori eredetű református templom az utca kiszélesedő részében áll. A XVIII. század közepén betelepített, elmagyarosodott román és kárpát-ukrán jobbágyok görög katolikus temploma a falu keleti végén épült fel, ahol a telepesek leszármazottai ma is laknak. A falunak ezt a végét még néhány évtizede is “oláh-végnek” nevezték A nagyobb gazdák portái a református templom környékén voltak, s a falunak zömében reformátusok lakta másik végét “magyar végnek” nevezték. A település újabban északi és déli irányban terjeszkedett, ahol több újabb utca is található. A községben a soros beépítésű szalagtelkek a jellemzőek, ritkább a keresztcsűrös elrendezés. Műemlékei: Porcsalma a reformációt megelőzően római katolikus anyaegyház volt, így a jelenlegi református templom eredetileg katolikus templom volt; feltehetően Mátyás király korában épült (ezt látszik igazolni egy, a templom keleti végéről levett négyszögletű tégla, melyen az 1488-as évszám olvasható). 1738-ban zsindelyezték a templomot, 1748-ban renoválták, 1753-ban új fatornyot emeltek a régi helyébe. 1795-97-ben a templom nyugati végéhez hegyes téglasisakban végződő tornyot építettek. 1839-1841 között leszedték a “sörényes” zsindelytetőt, a szentély csúcsíves boltozatát elbontották, a falak magasságából elvettek és új ablakokat készítettek. Az épület ekkor veszítette el műemléki értékét. A mai mennyezet 1900 után készült el. 1993-ban renoválták a templomot. Jellegére nézve orsós alakú, kertben szabadon álló, egyhajós, egy homlokzat előtti tornyos, keletelt, késő gótikus eredetű épület; átépítve késő barokk, klasszicista és romantikus elemekkel. A 6,5x24 méteres belső térben egyszínűre mázolt, csillagokkal díszített deszkamennyezet van. A szószék és a Mózes-szék copf stílusban, a padok késő barokk stílusban készültek. A hatváltozatú orgonát Angster József készítette 1903-ban. A 350 ülőhelyes templom műemlék jellegű. Az első görög katolikus templom faépítmény volt. A mai templom 1886-ban épült, jelenlegi tornyát 1921-ben építették. Említést érdemel a volt Gyene Zsigmond-kúria, amely 1845-ben épült. Jellege szerint szabadon álló, földszintes, átépített klasszicista ház. Ugyancsak megemlítendő a volt Gyene István-kúria, amely fésűs beépítésű, kertben álló, földszintes, népies klasszicista ház, udvari homlokzatán nyolcpilléres tornáccal. A XIX. század közepén épült. A községnek gazdag volt a népkultúrája, népművészete. A népi kultúra emlékei közül kiemelkedő a – Luby Margit segítségével Gyene Zsigmond által feltárt – porcsalmai botoló tánc, mely ősi magyar táncaink ritka szép példája. Említésre méltóak a népdalok, népszokások, a népi öltözködés, anekdoták, a különböző kézimunkák, a népi építészet emlékei. Utóbbiak közül a századforduló körüli háromosztású, vályogfalas, szabadkéményes, homlok- vagy körtornácos, nádtetős középparaszti és nagygazda-házak néhány tipikus példája még megtalálható. A gazdasági épületek közül a volt nagyobb gazdák telkén favázas, deszkafalas, nádtetős, csarnokos csűrök találhatók.
Szociális jellemzők, infrastruktúra, gazdaság: A nagyközségben az egészségügyi ellátás kielégítő, 2 háziorvosi, 1 fogászati, 1 védőnői körzet, gyógyszertár, valamint 6 településre kiterjedően hétvégi orvosi ügyelet működik. A szociális ellátás nappali és bentlakásos formában is biztosított. Egy óvoda és egy általános iskola várja a gyerekeket, az iskola tanulólétszáma 330 fő, felszereltsége elfogadható, bővítése folyamatban van. Helyi szerkesztésű a havonta megjelenő Iskola Újság. A kor igényeinek megfelelő művelődési házzal a község nem rendelkezik, de működik községi és iskolai könyvtár, 13,7 ezer db-os könyvállománnyal, a korszerűnek mondható az iskolai és települési sporttelep.
A település teljes infrastruktúrával kiépített területtel rendelkezik, mely alkalmas ipari, szolgáltatási, fuvaroztatási és egyéb célú felhasználásra – ez összefüggésben van a határközeli elhelyezkedéssel. A fejlettséget jelzi, hogy a burkolt utak aránya 100%-os. 1991-1994 között valósult meg a vezetékes gázellátás; vezetékes gázzal a lakások 54%-a, vezetékes ivóvízzel 60%-a, telefonnal 61%-a ellátott. A település a crossbar rendszerbe is bekapcsolódott. A község alapvetően mezőgazdasági jellegű település, a lakosság 2/3-a a mezőgazdaságból él. A termőföld privatizációját követően a gazdálkodás az ´50-es évek szintjére esett vissza. A leginkább jövedelemtermelő ágazat a zöldség – és gyümölcstermesztés lett. A kereskedelmi és szolgáltatási szféra többnyire családi vállalkozás, az ÁFÉSZ szolgáltatásai háttérbe szorultak. A településen működő Kft-k és Bt-k száma 4-4, a nyilvántartott egyéni vállalkozóké 71 (ebből 30 szolgáltató, 27 kereskedelmi, 12 mezõgazdasági tevékenységet folytat, 2 pedig ipari termelést).
A munkanélküliség 407 főt érint, azaz 26%-os, közülük 222 fő a férfi. A munkanélküliek nagy része képzetlen (169), szinte ugyanennyi a szakmunkás (163) és 55 fő középfokú végzettségű.
Az önkormányzati bevételek a normatív támogatásra, valamint az SZJA-bevételre szorítkoznak. A helyi bevételek minimálisak. Az 1997. évi költségvetés 251 millió Ft bevétellel számol. A település fenntartási működési feltételei biztosítva vannak, cél a magasabb szint elérése. A település központjában a fejlesztési tervek között szerepel a közlekedési csomópont kialakítása, oktatási, művelődési intézmény építése, esztétikus térburkolás, parkosítás. Távlati elképzelés a szolgáltatási infrastruktúra fejlesztése, a falusi turizmusba való bekapcsolódás, munkahelyteremtés a meglévő ipartelep hasznosításával, további beruházásokhoz terület biztosításával. A növekvő (csengersimai) átmenő forgalom kiszolgálása panziót, töltőállomást igényel. Az önkormányzat tisztségviselői: Polgármester: Fehér Zoltán Alpolgármester: Kádas Gyula Jegyző: Csehi Kálmánné |
||
|
